éjfél elõtt egy perccel
Tiszta fényed
életet adó fényed
Gyilkos sugaraid nem szûri már
A meggyengített ózonréteg
Kék véred
Olajtól szennyezett véred
Gyermekeidet pusztítja el
Ereidben lassan árad a méreg
Szemét rohasztja tested
Saját könnyeid marják le kérged
Mértéktelen kizsákmányolás
Mesés kincseidtõl foszt meg
Fájdalmas a lélegzeted
Haldokló tüdõd szmogtól szenved
éltetõ fáid már nem segítenek
Nyúzott tetemeket rág a féreg
Nem fogjuk fel, nem fogjuk fel, nem fogjuk fel
Nem fogjuk fel mit tettünk, s most fizetnünk kell
Hiszem mint matéria, mint a „Teremtés koronája”
Hiszem, hogy életünk hajnalán nem erre voltunk hivatva
Leigázunk mindent, mint egy vérszomjas hadsereg
Súlyos lépteink alatt a Földanya megremeg
Hiszem mint matéria
Hiszem mint az evolúció csúcsa
éjfél elõtt egy perccel
A Föld bolygót paraziták lepték el
Nem törekszenek semmi másra
Tökéletes diszharmóniára
Megérettek a teljes pusztulásra
